FA: Már amikor felvettek Győrbe az építész szakra úgy gondoltam, egy építész bármit tervezhet, akár bútort, akár például installációt, vagy mint én, ruhákat. A képzés alatt sok olyan feladatot kaptunk és kapunk ma is, amik kihozzák az emberből a kreativitást. Mindig is nagyon szerettem kísérletezni az anyagokkal. Talán ennek a sokrétűségnek a szeretete volt az, ami most a pályázaton is segített.

 

FA: Igen, szeretek kipróbálni új dolgokat. A verseny előtt is több workshopon vettem részt, múlt nyáron például biciklibelsőkből csináltunk játszóteret. Egy hónapja pedig a tervezőcsapat aminek tagja lehettem, második lett az EUROPEAN tervpályázaton. Város rehabilitáció témában Szegedre terveztük meg egy gyártelep beépítését. Erasmus hallgatóként pedig Hollandiába is kijutottam, ahol Rotterdamban dolgozhattam egy magyar szobrász hölgy és holland építész férjének tervezőirodájában.

 

FA: Nem, ez volt az első alkalom, hogy divattal kapcsolatos pályázaton indultam. Éppen ezért az a legnagyobb büszkeség számomra, hogy építészként nyertem.

 

FA: Tavaly nézőként részt vettem a rendezvényen, érdekelt a téma, hogy a magyar népművészet hogyan jelenhet meg a divatban. Nagyon érdekes volt látni a múlt évi pályaműveket. A gondolat, hogy a magyar népi építészetet is meg lehetne jeleníteni, valamivel később jött. Végül az idei évi felhívást látva döntöttem csak úgy, hogy indulok rajta.

 

FA: Először gondolkodtam rajta, hogy fát varrjak-e a ruhákra vagy sem, de végül arra jutottam, hogy hamisság lenne mással helyettesíteni. Végül nem is volt olyan bonyolult az elkészítésük, mint gondoltam. Alul a népviseletekre jellemző kikeményített alsószoknyák voltak, azokat borította be a felső, fából készült rész.

 

FA: Varrni sosem tanultam, egy varrónő ismerősöm segített, hozzá jártam minden nap megbeszélni a részleteket. A szabásmintát és az alapokat a terveim alapján ő készítette el, miközben én a falapocskákat készítettem elő. Elmentem egy furnér gyárba, ahonnan nagy, négyméteres tömbökben hoztam el az alapanyagot, majd kezdtem el kis darabokra felvágni és vetexel bevonni a hátoldalukat. Kétféle faanyagot használtam, az egyiket feketére pácoltam, lakkoztam, csiszoltam majd újra festettem, hogy a végső színt elérjem. A pikkelyeket jó két hétig varrtam az alsó anyagra.

 

FA: Háromfordulós volt a verseny, összesen 5-600-an adtuk le a 2D-s rajzokat és ebből 60 pályaművet szűrtek ki. Ennek a 60 embernek meg kellett csinálnia a pályamunkákat és bemutatni azokat a zsűrinek, akik közülük választották ki a döntős műveket.

 

FA: Véleményem szerint nagyon jól szervezett volt a rendezvény, néhány probléma ugyan adódott. Az egyik ilyen volt, hogy nem fértek be annyian a helyszínre amennyien szerették volna látni a rendezvényt. Velünk pályázókkal azonban végig nagyon segítőkészek voltak, tanácsokkal is elláttak bennünket. A showt is jól megszervezték és a modellek is profik voltak. Az Artificial Group által készített háttér design és az élő zene is sokat hozzátettek a rendezvény színvonalához.

 

FA: Szeretnék mindenképp tovább foglalkozni ruhatervezéssel. Az a kérdés, hogyan fejlesztem ezeket a ruhákat tovább. A francia zsűri elnöknek, Florence Deladriére-nek volt a véleménye, hogy teljesen hétköznapivá alakítható más anyagok, például bőr használatával. De arra is gondoltam, hogy a fa anyagot megtartom és mással, például műgyantával kombinálva készíteném el őket.

 

FA: Most, hogy a pályázatot megnyertem ígéretet kaptam a szervezőktől, hogy segíteni fognak ezután is, akár a brand designban, akár majd a ruhák gyártásánál. A pénznyeremény mellé egy 1 millió forint értékű online marketing csomagot is felajánlott az ourfashion blog, ami szintén segítheti majd, hogy szélesebb körben is megismerjék a munkámat. 

 

FA: A Cséfalvay lányok munkája a PreNoir például nagyon tetszett, vetex anyagból készült ruháik engem a parametrikus építészeti formákra emlékeztettek. Egy másik lány szintén az építészetből merített ihletet, ő a székely kapuk mintáiból kiindulva tervezett táskát.

 

FA: Egy évig ki lesznek állítva a Design Terminálban, itt bárki megnézheti őket. A Design Terminál egyébként tervezi, hogy csinál egy állandó boltot is, ahol árulni fogják a termékeinket, illetve ezeket a ruhákat is meg lehet majd vásárolni.

 

FA: Dehogynem, hiszen ezek a legelső ruhák amiket készítettem, de majd meglátjuk mi lesz a sorsuk.

 

FA: Ezek most couture ruhák voltak, az, hogy milyen vonalban mennék tovább a tervezéssel még nem dőlt el. A piactól is függ, hogy mire lenne kereslet. Nehéz megtalálni itthon azt a közeget, akik az öltözködésben is kifejeznék saját stílusukat és meg is tudják ezt fizetni. Nem tucatdarabokat szeretnék tervezni.

 

FA: A nevemmel szeretném fémjelezni a munkáimat, bár a zsindelyes minta is nagyon megtetszett, foglalkoztat az a gondolat is, hogy azt vigyem tovább. Persze ez még messze van, most egy intenzív tervezési időszak következik. Sok munka lesz vele, de nagyon várom már.

 

Köszönet a fotókért Anettnek!