Sokszor gondoltam úgy, az számít igazán tehetősnek, akinek nincs szüksége arra, hogy egy-egy vásárlás alkalmával az árcédulákat nézegesse. Kiderült, nincs ez így teljesen.

Nemrég írtunk róla mi is, hogy a luxustermékek iránti kereslet ismét fellendülőben van. A recesszió negatív hatásai azonban nem múltak el nyomtalanul még a felső tízezer köreiben sem. Igaz, újra számottevő a kereslet a Bentley-k és Hermés táskák iránt, azonban a legfrissebb tanulmányok szerint az amerikai gazdagok fogyasztási szokásai jelentősen változtak.

Azok, akiknek nem számított eddig egy termék ára, és pillanatnyi hangulatunknak megfelelően vásárolgattak a különböző felsőkategóriás márkaboltokban, mostanság jobban megválogatják, mire adnak ki egy kisebb vagyont. A felmérések eredményei szerint egy fajta óvatoskodás terjedt el a tehetősek körében – váratlan idegenkedés az eladóktól, lanyha reakció a márkákat központba helyező hirdetésekkel szemben és újkeltű érdeklődés az áralapú vásárlás iránt.

A Harrison Group 2011. évi első negyedéves felmérése szerint a közepes jövedelmű amerikai fogyasztók 38%-a nyilatkozott úgy, hogy inkább kivárja, amíg a kinézett terméket leárazzák. Múlt évben ez az arány még csak 31% volt. És csakugyan, a tehetősebb vásárlók már-már sportot űznek abból, hogy a különböző luxus termékeket mikor, hogyan tudják kedvezőbb áron megvásárolni.

Úgy tűnik hát, hogy a luxusipar egyik kőbe vésett tana, miszerint a leárazások rontják a termékek presztízsét, megdőlni látszik. Ezt erősíti meg egy másik amerikai kutatás eredménye is, miszerint a megkérdezettek 60%-át nem befolyásolta negatívan a márka megítélésében a leárazás.

Persze néhány dologra továbbra is hajlandóak teljes árat fizetni a gazdagok. Ezek a különleges alkalmi ruhák és kiegészítők, valamint az utazások. A hétvégi kiruccanások és nyaralások voltak a Harrison Group felmérése szerint azok a kategóriák, amelyekre a legtöbben továbbra is hajlandóak több pénzt áldozni. Valódi luxusnak manapság azok a dolgok számítanak, amelyek csak limitált darabszámban érhetőek el és valamilyen művészi értéket is képviselnek extrém magas áruk mellett. Ezt a fogyasztói igényt például a Rodarte tökéletesen ki tudja elégíteni, hiszen a kollekciók darabjait nem gyártják tömeges mennyiségben és emellett az aprólékos kidolgozású ruhák és kiegészítők minőségére, elkészítésére és egyedi stílusára is kínosan ügyelnek.

A gazdagok már nem bíznak annyira a márkákban, mint pár évvel ezelőtt, és sok szempontból ez érthető is: 2008-2009 telén, mikor a Saks és más luxus áruházak számos luxustermék árát jelentősen leszállították, a vásárlók könnyen megsejthették, milyen nagy haszonkulccsal is dolgoznak például egy eredeti áron 10.000 dolláros táska esetén.

A fogyasztókat a márkák reklámstratégiái is kevésbé befolyásolják már. A Harrison Group minden évben felteszi a kérdést tehetős válaszadóinak, hogy egyetértenek-e a következő állítással: „A jövőben is többet tervezek designer márkákra költeni, mert azok jóval stílusosabbak és divatosabbak.” 2008. első negyedévében a megkérdezetteknek még 51%-a egyetértett ezzel az állítással. Idén már csak 32%-uk válaszolt igennel.

Legtöbbjük ráadásul már az eladók „tukmálását” sem szeretik. Mindössze 2%-uk mondta azt, hogy megbízik az eladókban – ami óriási csökkenés a négy évvel ezelőtti 50%-os értékhez képest.

Kérdés, hogy mindezek a változások maradandóak lesznek-e, vagy egy könnyed lépéssel visszatérnek fényűző életmódjuk hóbortos vásárlásaihoz.

Forrás: http://online.wsj.com/