A nyugati márkáktól megszokott, határozott szabásvonalú ruhák és kis feketék helyett ezek az indiai designerek olyan fényűző ruhákat álmodtak meg, amelyek az egykori maharadzsák káprázatos világát elevenítik fel. A feldíszített szárik, tunikák és az indiai férfiak hagyományos „kabátjai” a sherwanis-ok igencsak kelendőek a tehetős indiaiak körében, akik számára a valódi luxusterméket a gazdagon díszített, gondosan kivitelezett, kézzel készített öltözék jelenti.

Egy egyszerű fehér kosztüm nem jelent számukra sokat, míg egy gazdagon hímzett, kézi készítésű hagyományos ruha esetében nagyra értékelik az elkészítéséhez szükséges munkát. Ez valamelyest eltér attól a legtöbb ázsiai országban megfigyelhető trendtől, miszerint a nők a hagyományos öltözékeket egyre nagyobb számban cserélik le kosztümökre és nyugati típusú alkalmi ruhákra.

A hagyományok őrzése stabil piacot teremtett Indiában a helyi divatházak számára, akik közül a legtöbben egy-egy meghatározó személyiséghez köthető kis cégek maradtak,  amik igyekeznek kihasználni a piacon megmutatkozó új lehetőségeket.

 

Néhányuk ugyan nyugati stílusú ruhákat is tervez annak érdekében, hogy a fiatalabb vásárlóközönséget is magához csábítsa, a legnagyobb kereslet  a hagyományos ruhák iránt van, amely tendencia az elkövetkező évekre is meghatározónak tekinthető.

 

Bár Magyarországon nem dívik a népviseleti öltözködés, számos próbálkozás van arra, hogy a népi motívumokat a mai kor divatstílusaival ötvözzék. Idén nyáron például volt egy felhívás "Magyar Etno" néven, amelyre fiatal divattervezők saját tervezésű és kivitelezésű ruháit várták, melyekben megjelenik a magyar népművészet. A USE unused 2005. őszi/téli kollekciója szintén magyaros ihletésű ruhákat tartalmazott. Ez volt egyébként a USE tervezőinek első olyan kollekciója, aminek darabjai az üzletekben is kapható volt már.

 

Forrás: www.ft.com