Ha hirtelen kellene mondanod három nevet a divattervezők közül, kik lennének azok? Mondjuk: Armani, Valentino és Lagerfeld? És észrevetted, hogy mi a közös bennünk (persze azon kívül, hogy hihetetlen dolgokat terveznek)? Bizony, férfiak - napbarnította bőrrel, festett hajjal, sötét napszemüveggel, ékszerrel, finomkodó modorral és fényűző partikkal valamely luxusszállodában vagy a saját yachtján. Mindez persze nem baj, legtöbbször a "halandó" megértően mosolyog - hiszen ők egyfajta művészek, ráadásul hihetetlen gazdagok, persze, hogy megmutatják, mennyi pénzük van.

Azonban mostanra felnőtt mellettük egy új generáció: akik nem teregetik ki feltétlenül a magánéletüket, nem vágnak fel vagyonukkal és közben olyan kollekciókat terveznek, hogy az ember szava eláll tőle. És még valami: nők. Érdemes visszanézni a párizsi divathéten készüt felvételeket. A Céline bemutatója végén Phoebe Philo alig pár másodpercre tűnt fel, egyszerű sötét ruhában, ékszerek nélkül, copfba kötött hajjal. Stella McCartney a show végén egy szürke felsőben és nadrágban jelent meg, összefogott hajjal. A Chloé bemutatójának végén Hannah MacGibbon sem pörögte túl kötelező mejelenését a kifutón. 

Mindhárman 35 és 45 év közötti brit divattervezők és érdekesség, hogy mindhárman a Central Saint Martinsban végeztek. Magánéletükben más-más utakat járnak, McCartney épp negyedik gyermekét várja, MacGibbonnak nincsenek gyerekei, Philo pedig annakidején egy szép hosszú szabadságra ment, hogy két kisgyerekével lehessen.

Persze rajtuk kívül ott van még Miucca Prada, Isabel Marant, Diane von Furstenberg, Donna Karan vagy Betty Jackson is. A divatipar nagy férfijainak tehát ideje felkötniük designer-nadrájukat, hiszen ezek a nők szép csendben meghódították a divatvilágot.

Sikerük valószínűleg abban rejlik, hogy amikor egy nő tervez egy nő számára ruhát, tudja, hogy az adott anyag milyen érzést kelt amikor bőréhez ér. A szabásvonal kialakításánál tudja, melyek azok az apró trükkök, amelyekkel pici zsírpárnákat elrejthetik és kiemelhetik a nőies vonalakat. Egy cipő tervezésénél tudja, hogy abban a magassarkúban meddig tud eljutni az ember lánya - csak a kocsitól az ajtóig, vagy tényleg túlélhető benne egy állófogadás.

Mindeközben a férfi, miután múzsája homlokon csókolta, megálmodja hogyan nézne ki a  hibátlan alakú, tökéletes szépségú ideális nő - akire sokszor mini szoknyát adnak vagy extra magastalpú platform cipőbe bújtatják kecses, zsiráfot megszégyenítően hosszú lábait; aki végzet asszonyának vagy épp szexi dominának öltöztetve lejt végig a kifutón. Persze ki ne szeretne néhanapján egy "démoni dög" bőrébe bújni, miniszoknyában lejteni és egy szuper magassarkúban nyújtani optikailag lábain? Másra van azonban szükségünk a mindennapokban.

Amiről szó van, az tehát nem egy keménykedő feminista harca hívás, ami szerint a nőknek meg kell magukat védeniük a hímsoviniszta tervezőktől. Dehogy! Inkább  a  női divattervezőkre jellemző eltérő látásmód és személyesebb érzelmi viszonyulás kiemeléséről. Így volt ez évtizedekkel ezelőtt is már. Gondoljunk csak arra, ki volt az, aki nemet mondott a merev, fűzős ruhákra, aki megteremtette a kényelmes és egyszerű, de kifinomult elegancia egy új stílusát, aki megalkotta a kis fekete ruhát? Nem más, mint egy nő, Coco Chanel.

Forrás: www.guardian.co.uk